A San Francisco környéki magyarság története

A világban szétszóródott magyar közösségeknek a máshol élő magyarokkal való megismertetése igen fontos és hiánypótló feladat. Négy földrészen is élnek számottevő nagyságú csoportok (Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és csekély számban Dél-Afrikában is), így ezek a vizsgálatok csak lépésenként és egy-egy kisebb földrajzi egységre összpontosítva képzelhetők el reálisan.\ Emiatt érthetően kevés azok száma is, akik átfogóbb képet tudnak nyújtani az emigráció világáról valamely konkrét szempont szerint. Ilyen például Török István munkája 1978-ból (Katolikus magyarok Észak-Amerikában), mely az egyházközösségek életét vázolja, Borbándi Gyula két muve, mely a teljes magyar diaszpóra életét igyekszik összefoglalni, elsősorban az intézményes lét szintjén (A magyar emigráció története 1945-1985, és Emigráció és Magyarország, 1985-1995-ig), vagy Joseph Széplaki történelmi áttekintése 1975-ből (The Hungarians in America 1583-1974). Meg kell említenünk a pittsburghi Várdy professzor-házaspár munkáját is, valamint egyedülálló forrásértékük miatt a Katolikus Magyarok Vasárnapja Kalendáriumát, amely 1992-ig jelent meg (legutóbb az Ohio-i Youngstownban) és a jelenleg is kiadott Bethlen Naptárt Ligonierból, Pennsylvaniából.

Én (Los Angeles utáni) a második legnagyobb kaliforniai közösség bemutatását tuztem ki célul. San Francisco alatt ma már nemcsak magát a várost, hanem az Öböl nagyobb környékét kell értenünk, mert itt is jellemző az elővárosokba költözés, melyhez nagyban hozzájárul a Szilícium Völgy folyamatos fejlodése is, új munkahelyeket kínálva. A teljes terület tehát mintegy száz-százhúsz mérföld átméroju kört alkot (kb. 160-200 kilométer), melyben a főbb települési egységek San Francisco mellett az alatta elterülő félsziget települései, és Oakland, valamint Berkeley városai az Öböl keleti partján.

Az itteni magyar bevándorlás már ugyan a múlt század elején elkezdődött (a II. Világháború előtt például volt Dalárda, sőt Segélyegylet már 1890-ben), ám jelentősebb létszámú magyar csak a Szabadságharc után érkezett, mivel azelőtt, főként a repülogép-forgalom kezdetlegesebb volta miatt, a nyugati part igen távol esett az ország egyéb részeitől. Becslések szerint a környéken ma vagy tízezer honfitársunk élhet, melynek mintegy tíz-tizenöt százaléka aktív, vagyis részt vesz a magyar események valamelyikén.

A két legfontosabb intézmény (mint máshol is a világban) a két egyház, azaz a Magyar Katolikus Misszió és a Magyar Református Egyház. A Misszió (www.hungariancatholicmission.com) jelenleg Portola Valleyben muködik, ahol bencés szerzetesek 1957-ben magyar iskolát alapítottak Jávor Egon vezetésével. (Mindszenty bíboros kétszer is járt itt.) Ez azóta amerikai kezelésbe került, ám két bencés, Németh Maurus és Horváth Pius atyák a misszió keretein belül lelkesen ellátják a közösséget. (A Misszió korábbi meghatározó alakjai Jaszovszky József és Hites Kristóf atyák voltak.) A református hívek a kilencvenes évek közepe óta Redwood Cityben gyűlnek össze, ahol a templom (www.reformatustemplom.com) magyar tulajdonban van és 2002-ig Nt. Katona Jenő volt a lelkipásztor, majd 2003 októberétől Nt. Magyari-Köpe Gábor látja el a híveket. (Itt korábbról Nt. Borbás Antal néhai tiszteletesről kell szólnunk, akinek szolgálati idejében a református gyülekezet még a 119 27th St. alatti épületet használta San Francisco-ban.)

Mindkét egyház otthont ad nemzeti ünnepeink megemlékezéseinek és kulturális eseményeknek is és rendszeresen támogatják a magyarországi és kárpát-medencei rászorulókat. A március 15-i központi ünnepélyt felváltva a Református Egyház ill. a Misszió rendezi, Szent István napját pedig már 1958 óta a San Francisco-i Golden Gate Parkban ünnepeljük a városi (amerikai) zenekar közremuködésével. Ennek szervezője 1961-től Tárczy-Kovács Erzsébet volt, majd ezt a munkát a 80-as évek végén Rékay András, a Szabadságharcos Szövetség (www.szabadsagharcos.org) helyi szervezetének elnöke vette át. Augusztus 20-a hetében egyébként már hagyomány, hogy a polgármester a magyarok jelenlétében kituzi a városházán a polgármesteri iroda erkélyére a magyar nemzeti lobogót. Október 23-áról két helyen is megemlékeznek, először szombat este a Református Egyház rendezésében ünnepi műsőrral a hagyományos ún. Serlegvacsora keretében, majd vasárnap délután megkoszorúzzák a San Francisco State Building udvarán 1986 óta álló Gloria Victis magyar emlékmuvet, a környékbeli néhai Rózsa Olga alkotását.

Optimizmusra ad okot a Csoboth Tamás és felesége Éva által 1969-ben megalapított élénk cserkészélet. Gilbert Szilvia, Némethy Dia és Rácz árpád vezetésével jelenleg majdnem száz tagúak a 77-es sz. Béri Balogh ádám fiú és a 43-as sz. Lósárdy Zsuzsánna leány cserkészcsapatok (www.sfcserkesz.com), és ügyelnek arra, hogy az oktatás nyelve a magyar maradjon. Ez a vidék ebből a szempontból talán kedvezőbb helyzetben van, mint mások, éppen azért, mert sok munkaerőt vonz, köztük gyakran gyermekes családokat.

A szervezetek közül meg kell említenünk még a volt Corvinus Kulturális Egyesületet (kb. 2004-ig), a volt Kővirág Dalegyüttest (2010-ig), a 90-es években muködött Magyar Kultúr Központot, az Eszterlánc Népi Együttest, de van működő focicsapat, hagyományőrző huszárcsoport (www.californiahussars.com), s Magyar Mérnökök Társasága is Tóth László vezetésével. 1957-től körülbelül a hetvenes évek végéig az 1956-os melbourne-i Olimpia menekült sportolói által alapított Pannónia Sportklub (625 Polk St.) adott otthont a legtöbb rendezvénynek, 1992-ig Magyar Háza is volt a közösségnek, először a Tósaky-házaspár és Nimród atya által a 60-as évek közepén létrehozott Szt. István Ház a 3435 Mission St. alatt, majd utódja a belvárosban, a Stephaneum (1040 Geary St., 1977-től 1992-ig), melyek az emigráns élet központjaként szolgáltak, és sok neves vendéget láttak, mint például Mindszenty bíborost, Tollas Tibort, Szörényi Évát, Szeleczky Zitát, Gábor áront, vagy Wass Albertet. A közeli Berkeley egyetemen dolgozik

Vörös Katalin, aki e-mail lista segítségével igyekszik összefogni a magyar diákokat és tanárokat.

Természetesen az összes magyar csoportnak rengeteg fáradhatatlan tagja van, mindannyiukat nehéz volna felsorolni, ám munkájukért hálásak vagyunk. Ezért inkább - a teljesség igénye nélkül - azok közül emelek ki néhányat, akik az egész emigrációs közösségi élet területén végeztek kiemelkedőt: a 2006-ban elhunyt Dr. Fabó László könyvterjesztő és könyvkiadó (aki egyben a MHBK helyi elnöke is volt), a néhai Avvakumovits Ottó cserkészparancsnok, a Hites és Persik családok, néhai Dr. Szabó Gyula, az Örly és a Magyary-Kossa házaspár, Dr. Fazakas Ferenc és Dr. Szabó Károly és Magdolna.

A San Francisco-i közösséget Dr. Voisin Éva tiszteletbeli konzul és Könnyü Ernő volt kaliforniai, később federális képviselő is támogatja. Könnyü Ernőnek köszönheti a San Francisco-i magyar közösség, hogy az 1956-os Szabadságharc 30. évfordulóján felállított Gloria Victis emlékszobor legnagyobbrészt Kalifornia állam anyagi támogatásával valósult meg.

(Szerző: Dr. Tóth Gergely – 2012)