Hungarian Catholic Mission

Magyarország történelme

Nincs még egy olyan ország az európai történelemben, amely létrejöttének idejét olyan pontosan lehet meghatározni mint Magyarországét. A magyar nép 895-ben települt mai lakóhelyére a Kárpát medencébe Elődeink ebben az időben átmeneti társadalomban éltek, a törzsi rendszer már bomlásnak indult, de államuk viszont még csak kialakulóban volt. Az uralkodó réteg saját hatalmának megtartása érdekében nagy számú fegyveres erővel rendelkezett. Ennek fenntartására azonban nem volt elég jövedelmük. Ezért indultak rablóhadjáratokra. A magyar csapatok a 10. század első felében feldúlták egész európát. Ezek a harcos lovasok behatoltak Németországba, megtámadták Franciaországot és Itáliát. Ebben az időben Európában gyakran volt hallható egy buzgó imádság, ami így szólt: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!”. Európa lassan kiismerte a könnyűlovas harcmodort és 955-ben a későbbi német-római császár I. Ottó seregei súlyos vereséget mértek a magyarokra. Ezzel lezárult egy korszak a magyarok életében, a Kárpát medencébe szorulva letelepedtek és elkezdték az államszervezést. Magyarország első keresztény királya, Szent István, a honfoglalást vezető Árpád fejedelem leszármazottja volt. I. István 1000 karácsonyán kapta meg a koronát a pápától, majd 1001 január elsején koronázták királlyá. 1083-ban 46 évvel a halála után szentté avatták, ő volt az első az 1301-ig tartó Árpád-házi dinasztia nyolc szentje közül. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Egy erős feudális államot hozott létre. Az általa lerakott alapoknak köszönhetően Magyarország következő ötszáz éve viszonylagos jólétben telt el. Magyarország regionális hatalommá erősödött Közép-Európában és a Balkánon egyaránt, általában elég erős ahhoz, hogy megvédje függetlenségét a korabeli nagyhatalmak ellen (kivéve az 1241-42-es tatárjárást) és ellenőrzése legyen a kisebb szomszédos államok felett. A tatár betörés miatt a király IV. Béla tartva egy második támadástól kővárakat és erődöket építtetett, hogy az országot megvédhessék. A mongolok vissza is tértek 1286-ban, de az új várrendszernek és a magyarok hadi taktikájának köszönhetően vereséget szenvedtek és elvonultak. Ezek az újonnan épült várak később nagy szerepet kaptak az Oszmán birodalom elleni védekezésben. A 13. század végére a királyi hatalom rendkívül meggyengült Magyarországon. 1301-ben az Árpád-ház kihalt. Egészen 1308-ig az országnak nem volt királya, ekkor lépett hatalomra az első Anjou király, Károly Róbert. Nem volt könnyű megerősítenie a királyi hatalmat, mert ekkorra már számos kiskirály volt hatalmon és elég hosszú időbe telt a legyőzésük. A második Anjou király a sorban I. Nagy Lajos volt, aki 1342–1382-ig uralkodott. Hatalmát kiterjesztette egészen az Adriai tengerig és Nápolyt is többször elfoglalta. Nagy Lajos király férfi trónörökös nélkül halt meg, ezért a következő években az országban az anarchia lett úrrá. Az ország helyzete csak 1387-ben Luxemburgi Zsigmond trónra lépésével stabilizálódott, aki nagy Lajos király lányát, Máriát vette feleségül. Ötven évnyi sikeres uralkodásának az 1437-ben bekövetkezett halála vetett véget. Ezután a magyar trónt II. Albert német király kapta meg, de két év után 1439-ben elhunyt. Ugyanebben az esztendőben készítették el az első magyar bibliafordítást is.

Ezekben az években a Délvidéken kezdenek megjelenni a török hadsereg elővédjeként szolgáló rablócsapatok. Az ország függetlensége veszélybe került. Egy erdélyi kis nemesi család sarja, a tehetséges katona, Hunyadi János ekkor több délvidéki vár parancsnokaként védelmezte az országot. Közben jelentős magánbirtokokra is szert tett és ezeknek jövedelmét is az ország védelmére fordította. 1444-ben a Várnai csatában elesik a király, Jagelló Ulászló. Hunyadit 1446-ban az ország kormányzójává választották. 1453-ban lemond a kormányzói tisztségről, de országos főkapitányi tisztségét és temesi ispánságát megtartja. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmán hatalom összezúzását. Számos csatában megverte a török seregeket. Egyik legnagyobb győzelmét a török felett a Nándorfehérvári csatában aratta 1456-ban, ahol II. Mehmet szultán serege támadta a várat. Az ostrom ideje alatt Callixtus pápa elrendelte a déli harangszót, imára szólítva a keresztény hívőket a magyarországi sereg törökök feletti győzelméért. A déli harangszó ezután is szokás maradt a keresztény világban a küzdelem emlékére. Hunyadi nem sokkal élte túl győzelmét, ugyanis Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak.

Magyarország utolsó erős uralkodója Hunyadi János fia, Mátyás, a reneszánsz király volt, aki 1458-1490-ig volt trónon. Ez volt az első alkalom a középkori magyar királyságban, hogy a nemesség tagja dinasztikus származás nélkül lett király. Tevékenysége vitán felül a középkori magyar állam legjelentősebb uralkodójává tette. Harminckét éves uralma alatt megreformálta az ország gazdaságát és rendkívüli adóbevételekre tett szert. A törökökkel nem próbált meg végleg leszámolni, hanem csak a féken tartásukra törekedett, mivel figyelme Európa felé fordult. A környező országok trónjait kívánta megszerezni, majd később német-római császár szeretett volna lenni. Központosított királyi hatalmat épített ki, melynek az alapja az első magyar zsoldoshadsereg, a maga korában szokatlanul nagy létszámú Fekete Sereg volt. 1479-ben a törökök betörtek Erdélybe, ahol a Kinizsi Pál és Báthory István erdélyi vajda vezette seregtől megsemmisítő vereséget szenvedtek a Kenyérmezei csatában. Mátyás 1490-ben bekövetkezett halála után az ország bomlásnak indult, a gazdaság szétzilálódott, a királyi jövedelmek tizedére csökkentek. Hátrahagyta könyvtárát a Bibliotheca Corviniana-t, amely Európa legnagyobb tudományos, filozófiai és történelmi gyűjteménye volt a 15. században.

A 16. század elején az Oszmán birodalom volt a második legnépesebb állam a világon, amely lehetővé tette a kor legnagyobb hadseregének létrehozását. 1526-ban II. Szulejmán seregei Mohácsnál legyőzték a magyarokat, menekülés közben meghalt a király is. A Mohácsi csatavesztés után három részre szakadt az ország. Erdély önálló fejedelemségként a törökök hűbérese lett, az Alföld és a Dél-Dunántúl a török birodalom részévé vált, a Dunántúl északnyugati részén és a Felvidéken pedig Habsburg-királyok alatt élt a maradék magyarság. Az elkövetkező 150 évben a régióban számos háború folyt a török és a Habsburg birodalom között. Magyarország, mint nemzet csaknem elpusztult. A legtöbb várost elpusztították, a lakosság száma ami körülbelül négy millió fő volt a 15. század végén, a 17. század végére három millió főre csökkent.

A 17. század második felében reális lehetőség volt az ország felszabadítására. A török birodalom kezdett meggyengülni a folyamatos háborúk miatt. Az utolsó nagy sikertelen török támadás Bécs elfoglalásáért 1683-ban bebizonyította, hogy nemzetközi összefogással legyőzhető a török sereg. Ezért a Habsburgok békét kötöttek a franciákkal és létrehozták a törökellenes szövetséget, a Szent Ligát. 1686-ban az egyesült seregek visszafoglalták Budát, ezt újabb győzelmek követték és az 1699-es karlócai békében a törökök elismerték Magyarország elvesztését.

A törökök kiűzése után a magyarok elismerték a Habsburgok jogait a magyar trónra, de az osztrák katonaság és maga az uralkodó I. Lipót is szabad prédának tekintették az országot. A Habsburgok és a magyarok közötti viszony egyáltalán nem volt harmonikus. A magyar nép az általános elégedetlenség miatt 1703-ban II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem vezetésével fellázadt és szabadságharc vette kezdetét. A váltakozó sikerű harcokat 1711-ben a szatmári béke zárta le, amely a magyar nemesség és a Habsburg-ház kompromisszuma volt. Rákóczi, a sikertelen felkelés vezetője, száműzetésbe vonult, majd 1735-ben Rodostóban elhunyt.

Az ország életében békésebb időszak következett. A 18. században az arisztokrácia kicserélődött, kihaltak a Habsburg-ellenes családok. Kiépült az államigazgatás. 1741-ben Mária Terézia került a magyar trónra, aki 1767-ben rendezte a parasztok jogállását. Ezekben az időkben emigrált az Egyesült Államokba Kováts Mihály huszárezredes, aki a hétéves háborúban az osztrákok ellen harcolt, majd miután megérkezett Bostonba, jelentkezett az amerikai hadseregbe. Neki köszönhető a modern amerikai lovasság létrejötte a függetlenségi háborúban. Észak Karolinában, Charlestonban szobor őrzi az emlékét.

A 19. század elején egész Európában jellemző volt a nemzeti öntudatra ébredés. Magyarország ebben az időben elmaradott és fejetlen állapotban volt. Gróf Széchenyi István, a kor legjelentősebb államférfija felismerte, hogy sürgős reformokra van szükség. 1825-ben végre összehívták a sok éve nem ülésezett országgyűlést, ahol Széchenyi felajánlotta egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására. Figyelemre méltó fellendülés kezdődött, a nemzet összpontosította erőit a modernizáció érdekében, annak ellenére, hogy a Habsburgok akadályozták a gazdasági reformokat és az összes liberális törvényt a politikai és emberi jogokkal kapcsolatban megvétózták.

Az 1847–48-as rendi országgyűlésen már kibékíthetetlen ellentétek feszültek a magyarok és az osztrákok között. Az országgyűlés még ülésezett, amikor Európa különböző városaiban forradalmi mozgalmak kezdődtek. Ez a forradalmi hullám elérte Magyarországot is és 1848 március 15-én tömegtüntetések kezdődtek Pesten és Budán. A magyar reformerek egy 12 pontból álló radikális változásokat követelő listát fogalmaztak meg. Szembesülve a forradalommal itthon és Bécsben, V. Ferdinánd király kénytelen volt engedni a követeléseknek. Egy évvel később, 1849 áprilisában, a magyar országgyűlés kimondta a Habsburg ház trónfosztását és megalakították a független magyar kormányt. Miután az osztrák forradalmat leverték, Ferenc József visszautasította az összes reformot és I. Miklós orosz cár segítségével legyőzték a magyarokat. A forradalom alig fejeződött be, a császáriak máris elkezdték a megtorlást. 1849 október 6-án Aradon kivégezték a magyar forradalom 13 tábornokát, az aradi vértanúkat. A megtorlás utáni kiegyezést (1867) követő ötven év viszonylagos jólétet hozott Magyarországra. Nagyon dinamikus gazdasági és kulturális fejlődés vette kezdetét és a 19. század végére Magyarország sokkal közelebb került a nyugat-európai életszínvonalhoz, mint előtte valaha is. Sajnos az első világháború kitörése mindennek véget vetett. 1914-ben Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse, a figyelmeztetések ellenére a boszniai Szarajevóba látogatott az ott tartott hadgyakorlat megtekintése céljából. A szerb nacionalisták már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen, amelyet a látogatás útvonalának ismeretében könnyedén végre is hajtottak. Kétségtelen, hogy az első világháború kitörése az európai nagyhatalmak hatalmi versengése miatt tört ki, de a közvetlen okot a szarajevói merénylet szolgáltatta. I. Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia császára, Szerbia megtámadása előtt kijelentette: „mindent megfontoltam és részletesen átgondoltam”. Azonban valószínűleg távolról sem gondolt arra, hogy ez a lépése a birodalmának összeomlásához vezethet, ami meg is történt. Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia együtt harcolt Németországgal, Bulgáriával és Törökországgal. A háború végén a Monarchia szétesett és a következményei Magyarországon sokkal rosszabbak voltak mint Ausztriában. A háborús vereség nyomán Magyarország olyan mély gazdasági, politikai és társadalmi válságba került, amely nemcsak a dualista rendszert sodorta el, de a magyarság és az állam fennmaradását is kérdésessé tette. Az első világháborút Magyarország számára hivatalosan is lezáró békeszerződés 1920. június 4-i, a Versailles-i Trianon-kastélybeli aláírása egyike a legmeghatározóbb eseményeknek a magyar állam és nemzet történetében. Ezzel jutott érvényre a háborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (azaz az antant és közép-európai szövetségesei) döntése, amivel a történelmi Magyarországot feldarabolták. A szerződés területi rendelkezései szerint Magyarország kénytelen volt területének több mint kétharmadát átadni a szomszédos országoknak és ezzel a 10 milliós lakosság egyharmada az országhatáron kívül találta magát.

Az első világháború utáni időszak a válság időszaka volt, bár Magyarország 400 év után visszanyerte a függetlenségét, de ezt teljesen beárnyékolta a vesztes háború és annak következményei. A politikai rendszer annak ellenére, hogy formálisan parlamenti demokráciának hívták, nagyon tekintélyelvű volt. A gazdaság összeomlott és amikor a helyzet kezdett egy kicsit jobb lenni, a nagy gazdasági válság (1929–1933) újra nehéz helyzetbe hozta az országot. A külpolitikában Magyarország kereste a lehetőségét az elveszett területek visszaszerzésének. Ez a politika volt jellemző a húszas éveken keresztül egészen a harmincas évek hitleri Németországáig. Amikor 1940. augusztus 30-án Hitler visszacsatoltatta Erdély egy részét Magyarországhoz, az ország a németek szövetségesévé vált, annak minden elképzelhető tragikus következményével együtt. 1940. november 20-án német nyomásra Teleki Pál miniszterelnök csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez. A magyar kormány még ez év decemberében örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával, azonban ez elég tiszavirág életű lett. Néhány hónappal később, miután egy jugoszláv puccs fenyegette a sikeres Szovjetunió elleni támadást (Barbarossa terv), Hitler kérte a magyarokat, hogy támogassák Jugoszlávia megtámadását. Megígérte, hogy a segítségért cserébe újabb területeket csatolnak vissza Magyarországhoz, amelyeket az első világháború után vettek el az országtól. Miután Teleki semlegességi politikája megbukott és nem tudta megakadályozni Magyarország részvételét a háborúban, öngyilkosságot követett el. Magyarország belépett a háborúba és 1941. július elsején német irányítással Kárpát-csoport néven kapcsolódott be a keleti front eseményeibe. A magyar csapatok jelentős veszteségeket szenvedtek. A németek Moszkva alatti vereségeik miatt kérték az egész magyar hadsereg bevonulását a Szovjetunióba, ami meg is történt, de a második hadtest súlyos vereséget szenvedett Sztálingrádnál. Magyarország fegyverszünetre törekedett és a háborúból való kiválásra, azonban ezt a németek nem nézték jó szemmel és a Margarethe terv keretében megszállták az országot 1944 márciusában. Miután még ez év szeptemberben a szovjet csapatok átlépték a magyar határt, 1944. október 15-én Horthy bejelentette, hogy Magyarország aláírta a fegyverszüneti egyezményt a Szovjetunióval. Nem sokkal később a nyilasok hatalomra jutásával ezt a fegyverszünetet figyelmen kívul hagyták és a németek oldalára álltak. A Szálasi kormány fő célja a szovjetek elleni harc volt. Ezek után a Vörös Hadsereg megtámadta Magyarországot és 1944. december 29-én körbekerítették Budapestet. A főváros ostroma egészen 1945 februárig tartott. Még január 20-án az ideiglenes magyar kormány képviselői aláírtak egy fegyverszüneti megállapodást Moszkvában. A Szálasi kormány tagjai március végén elmenekültek az országból. Hivatalosan a szovjet hadműveletek 1945 április 4-én értek véget Magyarországon, amikor az utolsó német csapatokat is kiűzték az országból. Körülbelül egymillió magyar halt meg a háború évei alatt, katonák a fronton, magyar zsidók a koncentrációs táborokban és civilek 1944–45-ben, amikor a Vörös Hadsereg a németekkel harcolt. Természetesen az ország nagy része elpusztult a heves harcok miatt. Az ország újra a vesztes oldalon fejezte be a háborút és az új békeszerződés szerint nem tarthattuk meg a Hitler által visszacsatolt területeket, de legalább nem veszítettünk el újabbakat.

A második világháború utáni időszak még rosszabb volt, mint a két világháború közötti. Más kelet európai országokhoz hasonlóan a Vörös Hadsereg nem hagyta el az országot. Egy rövid ideig tartó félig demokratikus időszak (1945–1948) után a szovjetek kommunista hatalmat építettek ki az országban és szigorú sztálinista diktatúra következett. A szovjet uralmat Közép-Európában leginkább a magyar nép nem fogadta el. Ezért 1956 október 23-án egy békés diáktüntetés kezdődött Budapesten, ahol 16 pontba foglalták igényeiket a reformokra és nagyobb politikai szabadságot követeltek. Mikor a tüntetők megpróbálták a rádió szabadságát kivívni, majd a politikai foglyokat kiszabadítani, fegyveres harcok törtek ki. Ez indította el azt az eseménysorozatot amely a magyar forradalomhoz vezetett. Sajnos a forradalmat a szovjet hadsereg könnyedén leverte és Magyarországnak még további 33 évet kellett várni, hogy megszabaduljon a diktatórikus szovjet hatalomtól.

A hosszú ideig tartó szovjet uralom várva várt vége a nyolcvanas évek végén következett be. A Szovjetunióban kialakuló gazdasági problémák miatt a kommunista rendszer kezdett megbomlani és hamarosan össze is omlott. A közép-európai nemzetek, köztük Magyarország is visszakapták függetlenségüket. A folyamat 1988-ban kezdődött és az elkövetkező két évben a kommunisták fokozatosan és békésen feladták a hatalmat. 1990-ben a szabad és demokratikus választásokkal a kommunista hatalom végleg megszűnt Magyarországon. Bár a 20. század egy katasztrofális időszak volt a magyar nemzet életében, az utolsó évtized ad némi reményt a sokat szenvedett magyar népnek a felemelkedésre. Magyarország visszanyerte szabadságát és megkapta az esélyét annak, hogy Európa részévé váljon, ami a több mint ezer évvel ezelőtti alapítók szándéka volt.




Hungarian Catholic Mission Hungarian Catholic Mission Hungarian Catholic Mission Privacy Policy Hungarian Catholic Mission Hungarian Catholic Mission Site Map Hungarian Catholic Mission NBR Computer Consulting, LLC